2014. június 29. és július 5-e között a Magyar Rett Szindróma Alapítvány jóvoltából családosan részt vehettünk Balatonőszödön a fejlesztő táborban, amit már harmadik alkalommal szerveznek lelkesen lányok és családtagok nagy örömére.

Vasárnap érkeztünk a táborhelyre, és kellemes meglepetés ért: a szálláshelyek pont a Balaton partján helyezkedtek el, a szobák ablakából meg lehetett figyelni a csendes vagy olykor hullámzó tavat, a naplementét, az embereket a vízparton... Szép! Nagyon finom svédasztalos vacsora várt bennünket, majd minden étkezésnél kedvünkre válogathattunk a választékos kínálatból. Kikapcsolódásra is volt lehetőség bőven, lehetett tekézni, minigolfozni, biliárdozni, horgászni, szaunázni, sóterápiázni, szoláriumozni, kondizni, masszíroztatni, szóval wellness... A táborban 14 sérült lány vett rész, köztük volt Orsolyánk is, akit a korosztály szerint beosztott kiscsoportban foglalkoztattak az önkéntes szakemberek: gyógypedagógusok, gyógytornászok, fejlesztő pedagógusok. Minden elismerésünk azoké a fiatal lányoké, akik önzetlenül bevállalták erre a hétre az anyaságot egy-egy sérült lány mellett. Öröm volt látni, hogy bár teljesen rájuk voltak utalva a lányok, tökéletesen helytálltak, először azt hittük valamilyen rokona a sérült lánynak, annyira bensőséges volt a kapcsolatuk... A fejlesztő program napi két alkalommal, délelőtt és délután zajlott, volt gyógytorna, hidroterápia, zeneterápia, kutyás (Gyurmával, így hívják a terápiás kutyát) fejlesztés, festés, süteménykészítés, különböző kommunikációs készséget fejlesztő gyakorlatok, sétahajókázás,  és ha igényt tartottunk rá, egyénileg is szívesen foglalkoztak a lányokkal.

Élménygazdag és hasznos tábor volt. Nagyon örvendünk, hogy megismerhettük a táborban részt vevő lányokat és láttuk, hogyan élik meg mások is a számunkra ismerős helyzeteket. Ilyen táborban emberi kapcsolatok, barátságok alakulnak ki, ez egy közösség, ahova nagyon jó érzés tartozni, bátorító, megerősítő szerepe van. Nem vagyunk egyedül a problémánkkal, tudunk, és kell is egymáson segítenünk. Megerősödött bennünk az a gondolat, hogy nincs más feladatunk, mint szép, mosolygós életet biztosítani a gyerekeinknek. Mert Orsolyánk angyal, akit öröm nevelni, és aki ártatlanul belemosolyog a nagyvilágba, szeretetet áraszt maga körül, és ilyen a többi lány is. A feladat nem egyszerű, de nem is lehetetlen. Eddig nem mertük kimondani, de most már igen, hogy szükség van a segítségre, az ilyen alkalmakra, amelyek  kizökkentenek egy kicsit a hétköznapokból, lelassítanak, elcsendesítenek, arra hívnak meg, hogy figyeljünk egymásra. És figyeljünk rájuk, a lányokra, játsszunk, nevessünk, sétáljunk, törődjünk velük, hiszen így kell elfogadjuk őket, amilyenek.

Köszönettel tartozunk mindazoknak, akik lehetővé tették ennek a tábornak a megvalósítását: támogatóknak, szervezőknek, önkénteseknek, résztvevőknek. Nagyon bízunk benne, hogy jövőre is jöhetünk, felejthetetlen élményt adott, testi-lelki erőt a hétköznapok elviseléséhez. Köszönjük, hogy szeretnek minket, és elfogadnak bennünket lányostól, mindenestől. Nagyon szerettünk ott lenni, minden családtagunknak remek kikapcsolódás volt, és Orsolyának lehetőség a különböző terápiákon való tapasztalat megszerzésére. Erőt és kitartást kívánunk a lelkes szervező csapatnak a továbbiakban és imádságos szeretettel gondolunk azokra az emberekre, akik szívükön viselik a sérült emberek és családjaik  sorsát.