A Rett-szindróma egy ritka betegség. Olyan sok bajt okoz a kislányoknak és olyan alattomosan, hogy elmondani is fáj. A gyerekek alapítványba tömörült anyukái csodálatosan szép kampányt szerveztek. Lenyűgözően sok segítséget kértek és kaptak ehhez. Muszáj írni róla.

Ha alapítványi kampány, akkor 1%. Az is nagyon nehéz. Tudjuk mindannyian a kommunikációs világban.

Pénzt, adomány gyűjteni azoktól, akik maguk akarnak és mernek adni, cserébe pedig a közben keletkező értéket kínálni – reménytelenül bonyolultnak tűnik. Ezért is osztom meg a a Rett Szindróma Alapítvány szervezői, főleg a gyerekek anyukái és lelkes segítőik példáját, hátha erőt ad másoknak is az adománygyűjtés ilyen nem megszokott formájához.

Megállapodtak 10 színésszel – Gallusz Nikolett, Hegyi Barbara, Kecskés Karina, Margitai Ági, Jordán Tamás, Kulka János, László Zsolt, Nagy Sándor, Puskás Peti, Scherer Péter –, akik egy-egy Rett-szindrómás kislánnyal álltak Balla Vivienne kamerája elé. Az így elkészült, szép, érzelmes, hatásos fotók megjelentek több médiumban, majd nagy méretben kiállították őket a Mozaik kávéházban. Később felkértek 10 írót-költőt – Darvasi László, Tóth Krisztina, Szabó T. Anna, Parti Nagy Lajos, Jónás Tamás, Zalán Tibor, Erdős Virág, Kemény István, Vörös István, Tamás Zsuzsa –, akik egy-egy már kész fotóhoz, fotóról írtak.

Ha ez még nem lenne elég, néhány képhez írt verset megzenésítettek (Gryllus Dániel például).

Ennyi elég is lett volna. Hiszen az az üzenet, hogy ezek a lányok szépek és bájosak, benne van a fotókban. A szövegek mélységet nyitnak, ami érzelem nem kifejezhető a képen, az szárnyra kel a papíron. És a zene az egészet lefordítja arra a nyelvre, amit a kislányok a legjobban értenek és szeretnek. Komplex üzenetrendszer, amely különböző módon szól magukhoz a gyerekekhez, a szüleikhez, a családtagokhoz; szól egy közvetlen, a gyermekeket, a betegséget ismerő réteghez; szól a színészek, írók, zenészek rajongóihoz – és szól minden érzékeny, fogékony emberhez.

De nem álltak meg itt.

Meghívták a rokonokat, barátokat, ismerősöket, érdeklődőket, azokat, akik így-úgy tudomást szereztek a kampányról, akik látták a kiállítást, olvastak róla az újságban, vagy akihez direktben eljutottak a szervezők egy műsoros árverésre a Margit körúti Átriumba. Zenélt Palya Bea, Gryllus Dániel, a tíz színész fele eljött, és a képek “alá” előadták a verseket, írásokat. A képeket és a kéziratokat elárverezték a helyszínen, egy képet az In Style magazin segítségével online. A licitet Winkler Nóra vezette, kifejezett szenvedéllyel, összesen közel 2 millió forintot összegyűjtve.

Nem tagadom, az utolsó reménynek ebben az országban azokat a vállalkozásokat, cégeket és kezdeményezéseket tartom, amelyek a kreatív alkotásról, a megcsinálásról, a teljesítményről szólnak. A non-profit szférában a példaértékű alapítványok (a Bátor Tábor vagy a szívemhez közel álló Csányi Alapítvány biztosan ilyen), vagy Orosz Györgyi szalonjai, a kezdeti Szeretem Budapestet mozgalom, az augusztusi pesti rakparti mulatós hely – és mindenkit biztatok, folytassa ezt a sort! Csinálhatnánk rá egy gyűjtősite-ot, vanmegremeny.hu…